Szívesség a Lélek gyümölcse.

A mindennapi életben gyakran bizonyságot tehetünk kereszténységünk valós voltáról, ha embertársaink szíveséget kérnek tölünk. A Szent Lélek gyümölcsei között ötödik gyümölcs a szivesség. Nélküle a többbi gyümölcs sem valódi. 
Jézus hegyibeszédében így ecsetelte Mennyei Atyánk jóságát irántunk:
Mát. 5, 45." Hogy legyetek a ti Mennyei Atyátoknak fiai,aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra,mind a jókra,és esőt ád mind az igazaknak mind a hamisaknak,"
Ezzel Jézus arra tanít,hogy nem tehetünk külömbséget ember és ember között, ha felebarátunk segítségre szorul,hisz így ismer el Isten bennünket fiainak. 
Hogyan illik a szivesség a Lélek gyümölcsei közé?

ISTEN KIMONDHATATLAN AJÁNDÉKA 
''Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért.'' (2Korinthus 9:15)

A keresztben összpontosul Isten minden kinyilatkoztatása, amely az ember iránti szeretetét hirdeti. Hogy ez igazán mit jelent, azt nem tudja kifejezni a nyelv, nem tudja leírni a toll, az emberi értelem képtelen felfogni. A mi bűnünkért keresztre feszített, a halálból feltámadt és a Mennybe szállt Krisztus; ez a megváltás tudománya, amit ismernünk és tanítanunk kell.

A PÓTOLHATATLAN BÉKESSÉG.
Békességet hagyok nekek,az én békességemet adom nektek,nem úgy adom nektek amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek se ne féljen."
Mivel állandó stresszben élünk,feszültségben,gyakran nincs időnk sem erőnk,hogy elgondolkodjunk mennyire értékes nélkülözhetetlen számunkra a Krisztus által felkínált békesség. 
Gondoljunk csak a kezdetre,az Édeni otthonunkra. Ős szüleink mindenütt, mindenben,csak romolhatatlan békességet tapasztaltak.

AZ AGGÓDÁSRÓL KERESZTÉNY SZEMMEL

A hétköznapokban a szorongás nagyon gyakran valamilyen stresszállapot tüneteként jelenik meg. A keresztények számára van azonban valami nem evilági segítségük. 

Az évezredekkel korábban élő emberek is nagyon jól tudták, hogy a rendezetlen élet, a lelki kiegyensúlyozatlanság az testi tüneteket, sőt betegségeket is okoz. Modern orvostudományunk a lélekgyógyászat területén újabban bevezette a transzperszonális (tkp. személyek közöttit jelent) jelzőt; valójában ez a szó a spritualitást, mint betegségekkel összefüggő, azokat létrehozó és megszüntetni képes lelki okokat jelöli. 

A hívő ember azt tudja - hiszen hitének evilági mozaikjait reménységes képpé illesztette össze, s ez tudásának alapja - , hogy életének megoldása Istene kezében van.

ZSOLT. 103.1-2. "ÁLDJAD ÉN LELKEM AZ URAT ÉS EL NE FELEDKEZZÉL SEMMI JÓTÉTEMÉNYÉRŐL! A felolvasott Igében a zsoltáríró mintegy unszolja a lelkét, hogy nyíljék meg Istent dicsérő hálaadásra, az Úr előtt! Nem azt mondja, hogy áldjad én ajkam az Urat, hanem így: “Áldjad, én lelkem az Urat, és egész bensőm az őszent nevét”. A hálaadás nemcsak azt jelenti, hogy összekulcsolom a két kezemet, és köszönetet rebegek. Több annál: magatartás, az egész bensőmet átjáró lelki melegség, a szív hőmérséklete - amit ha az ember azután köszönet formájában ki akar fejezni, úgy érzi, hogy csak nagyon kis töredéke fér bele a kimondott szavakba!