Szívesség a Lélek gyümölcse.

A mindennapi életben gyakran bizonyságot tehetünk kereszténységünk valós voltáról, ha embertársaink szíveséget kérnek tölünk. A Szent Lélek gyümölcsei között ötödik gyümölcs a szivesség. Nélküle a többbi gyümölcs sem valódi. 
Jézus hegyibeszédében így ecsetelte Mennyei Atyánk jóságát irántunk:
Mát. 5, 45." Hogy legyetek a ti Mennyei Atyátoknak fiai,aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra,mind a jókra,és esőt ád mind az igazaknak mind a hamisaknak,"
Ezzel Jézus arra tanít,hogy nem tehetünk külömbséget ember és ember között, ha felebarátunk segítségre szorul,hisz így ismer el Isten bennünket fiainak. 
Hogyan illik a szivesség a Lélek gyümölcsei közé? Mondhatjuk,hogy ez olyan mint a hőmérő,mely lelkiségünk hőmérője. Ha szívességre kérnek,és én mérlegelem hogy az illető megérdemli e hogy szívességet tegyek vele, lehet hogy lelki életem próbáját élem át, mert a mennyei könyvekben fel lesz jegyezve minden elmulasztott jótett. 
"Szívességre kértek, ne utasítsd vissza,
Isten gyermekeként,legyél mindig példa.
Életednek fáján legyen gyümölcs mindig
Mint az írás mondja:"Jobb adni mint kapni!"
Nagy igazság ez! Hiszen Jézus így tanít arra hogy róla tehetünk bizonyságot minden jótett alkalmával. Így tanította hallgatóit:
Mát.5,41. "És aki téged egy mérföld útra kényszerít,menjél el vele kettőre."
Sokáig nem értettem milyen szívességre kéri Jézus hallgatóit? Míg nem olvastam arról hogy zsidó nép Róma által leigázott nép volt,és a légiósok kényszeríthették az embereket arra hogy helyettük cipeljék hadi felszerelésüket, egy mérföldre. S ha egy hivő aki Jézus követője elviszi a terhet két mérföldre,a másodiknál biztos megkérdezte a katona töle, miért csinálod? Itt volt az alkalom hogy bizonyságot tegyen a keresztény hitéről, hogy "tudod én Jézus követője vagyok,megtanultam tőle hogy segíteni kell az embereken,még az ellenségen is. Hogy néz ki ez ma a XXI században? Úton útfélen szívességre kérnek bennünket, annyi ma a segítségre szoruló ember.
Biblia erre tanít bennünket: (Példa.19,17.) Kölcsön ád az Úrnak aki kegyelmes a szegényhez,és az ő jótéteményét megfizeti néki." Jézus olyan jótettekre buzdított melyeknek semmi semmi anyagi haszon háttere nincs. Tégy jót magáért a jóért, hiszen a jótetteink melyeket élvezettel teszünk, jellemé válnak, s egyedül a jellemünk az amit elvihetünke bűnös földröl az örökkévalóságba. 
Mindig csodálkozva olvasom a Joppéi Tábitha történetét a Bibliában. "Tábitha gazdag volt jócselekedetekben" (Csel.9,36.)
Pontosan tudta mindig hol van szükség segítségre, és mindenki úgy ismerte Joppéban akitől bármikor lehet szívességet kérni. A története csodája hogy amikor egy ilyen csodás jellemű DORKÁS megbetegedett és meghalt, a tanítványok Joppéban nem temetésre készülődtek, hanem azonnal Péterért kültek egy küldöttet,hogy azonnal jöjjön el mert Tábitha nem halhat meg. Őt a közösségben senki sem pótolhatta. És a csoda megtörtént- Tábitha feltámadt. Mindig csodálva olvasom ujból a történetét,és
a következő kérdés fogalmazódik meg bennem: Hol vannak ma Tábiták? Vannak működnek eredményesen segélyszervezetek, de jaj annak a közösségnek gyülekezetnek ahol Tábitha meghalt. Mert a jellemé vált szívességekről mondja Jézus: "Mikor segítesz embertársadon,ne tudja a te balkezed mit cselekszik a te jobbkezed" Tehát ne várjunk dicséretet, ne gondoljuk hogy a szívességekkel, érdemet lehet szerzni a mennyre. Tegyük a szívességet csupán azért mert hasonlítani akarunk Jézusra, aki példát hagyott nekünk menden téren. Ő mondta: "Elég a tanítványnak ha olyan lesz mint a Mestere. Mint ahogy szeretet nélkül nincs valódi öröm,nincs békesség, úgy szívesség sincs szeretet nélkül. Adjon az Úr neked ilyen csodás jellemet!