AZ AGGÓDÁSRÓL KERESZTÉNY SZEMMEL

A hétköznapokban a szorongás nagyon gyakran valamilyen stresszállapot tüneteként jelenik meg. A keresztények számára van azonban valami nem evilági segítségük. 

Az évezredekkel korábban élő emberek is nagyon jól tudták, hogy a rendezetlen élet, a lelki kiegyensúlyozatlanság az testi tüneteket, sőt betegségeket is okoz. Modern orvostudományunk a lélekgyógyászat területén újabban bevezette a transzperszonális (tkp. személyek közöttit jelent) jelzőt; valójában ez a szó a spritualitást, mint betegségekkel összefüggő, azokat létrehozó és megszüntetni képes lelki okokat jelöli. 

A hívő ember azt tudja - hiszen hitének evilági mozaikjait reménységes képpé illesztette össze, s ez tudásának alapja - , hogy életének megoldása Istene kezében van. Onnan akarja azt megkapni életének minden napján, ezért imádkozik, ezért küzd. Bízik Teremtője gondviselésében, és szabadításában, de ha nehézségek szorongatják, akkor sem tagadja meg Őt, hiszen számtalanszor megtapasztalta, hogy Isten végül mindent az ő javára fordít.

 

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.." (Fil 4,6) 

Az Istenben hívő ember is ugyanígy felkiált, ha fájdalmat érez, ugyanúgy elesik, mint a többi esendő embertársa, mégis más mint a többi, mert mindeközben nem lefele, hanem fölfelé néz... Persze a hívő ember is aggódik időnként - hiszen a hívő ember is ember -, de ezek az érzések nem vesznek lakozást szívében, mert azokat "kiimádkozza" onnan. S mivel szinte minden nap hozhat új aggodalomra okot adó új helyzeteket, ezért igyekszünk rendszeres imaéletét élni, hogy lelkünket átjárhassa a békességet adó Szabadító Lélek.. 

"De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány." (Jakab 1:6)