Szeretet Isten és az embertársak iránt

"Jézus... monda... Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat"

(Mt 22:37-39)

A kegyelem egész működése a szeretet, az önmegtagadás és az önfeláldozás folyamatos szolgálata. Krisztus földi tartózkodásának minden órája alatt Isten szeretete áramlott belőle. Mindazok, akiket a Szentlélek hatása már átitatott, úgy szeretnek, ahogy Krisztus szeretett.

Az az alapelv, amely Krisztus munkálkodását és szeretetét meghatározta, irányítja őket is a munkájukban, és szeretetre ösztönözni egymással való minden ténykedésükben és az egymás iránt tanúsított magatartásukban.
Ez a szeretet a nyilvánvaló bizonyítéka tanítványságuknak... Amikor az embereket nem a kényszer vagy az önérdek köti egymáshoz, hanem a szeretet, akkor életükben egy olyan befolyás érvényesülése mutatkozik meg, amely felette áll minden emberi befolyásnak. Ahol ez az egység megvan, az annak a bizonyítéka, hogy ott Isten képmása helyreállt az emberben, és szívében új elvek gyökereztek meg. Ez abban is megmutatkozik, hogy az isteni természet ellenáll a gonosz hatalmasságoknak, és hogy Isten kegyelme legyőzi az ember szívében lakozó önzést. /DA 677-678/

Amikor énünk feloldódik Krisztusban, a szeretet akaratlanul is árad belőlünk. A keresztény jelleme akkor jut el a tökéletességre, amikor benső énje állandóan arra készteti, hogy másokon segítsen; amikor a Menny napfénye betölti a szívét, s ez az arcáról is sugárzik.

Lehetetlen, hogy abból a szívből, amely Krisztus lakhelye, hiányozzék a szeretet. Ha szeretjük Istent, mert Ő előbb szeretett minket, akkor azokat is szeretjük, akikért Krisztus meghalt. Nem juthatunk közösségbe Istennel, ha nem ápoljuk a kapcsolatot

embertársainkkal, mert benne, aki a világegyetem trónján ül, együtt van mind az isteni, mind az emberi. Ha közös-ségre lépünk Krisztussal, a szeretet láncának arany láncszemei egybekapcsolnak embertársainkkal; akkor krisztusi szánalmat és könyörületet tanúsítunk... mert olyan természetességgel fogunk szolgálni a nélkülözőknek és szenvedőknek, mint ahogy Krisztus „széjjeljárt, jót tévén”. /COL 384-385/

Isten törvénye előírja az embernek, hogy szeresse Istent mindenek fölött, felebarátját pedig, mint önmagát. Amikor Jézus Krisztus kegyelme által ez tökéletesen megvalósul, teljességre jutunk Krisztusban. /5BC 1097/