Amikor a tanítványok elképzelése szerint Uruknak Dávid trónjára kellett volna ülnie, népe megragadta, mint gonosztevőt, megostorozta, kigúnyolta, elítélte, és a Golgota keresztjére feszítette...

Azok a kijelentések, amelyeket a tanítványok az Úr nevében tettek, minden részletükben helyesek voltak; és az események, amelyekre előremutattak, beteljesedtek. ''Betölt az idő, és elközelített az Istennek országa (Mk 1:15)'' mondták... És ''Isten országa'', amelynek közeledtét a tanítványok hirdették, Krisztus halála által jött létre. Ez az ország, a hiedelemmel ellentétben, nem földi birodalom volt. Nem is az eljövendő... örökkévaló ország, amelyben ''minden hatalmasság néki szolgál, és engedelmeskedik'' (Dán 7:27). Az ''Isten országa'' kifejezés jelzi mind a kegyelem, mind a dicsőség országát...

 
A kegyelem országa közvetlenül az ember bukása után jött létre... Ténylegesen azonban csak Krisztus halálakor valósult meg. A Megváltó... még azután is visszaléphetett volna a Golgota áldozatától, hogy földi misszióját elkezdte. A Gecsemánéban a fájdalom kelyhe megremegett a kezében. Még akkor is letörölhette volna homlokáról a véres verítéket, és hagyhatta volna, hogy a vétkes emberiség elpusztuljon a saját gonoszsága miatt...

Amikor a Megváltó feláldozta életét, és elhaló lélegzettel így kiáltott: ''Elvégeztetett!'' , a megváltás tervének megvalósulása biztosított lett. A megváltás ígérete, amelyet a bűnös pár az Édenben kapott, megkapta isteni pecsétjét. A kegyelem országa, amelyet Isten előzőleg megígért, létrejött.

Krisztus halála, tehát pontosan az az esemény, amelyet a tanítványok reményük végső megsemmisülésének tartottak, tette ezt a reményt örökre biztossá... Az az esemény, amely gyászba borította, és kétségbe ejtette őket, nyitotta meg a remény ajtaját Ádám minden gyermeke előtt, és minden korban ebben összpontosult Isten hűséges gyermekeinek eljövendő élete és örökkévaló boldogsága.