KÖTELESSÉGTUDÓ   EMBEREK…     

   Máté,24, 45-47. „Kicsoda hát a hű és bölcs szolga,akit az Úr gondviselővé tőn az ő házanépén,hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?  Boldog az a szolga akit az ő Ura mikor megjő,íly munkában talál. Bizony mondom néktek,hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.”

   Préd. 12, 15-16. „A dolognak summája,mindezeket hallván, ez: Az Istent féljed és az ő parancsolatait megtartsad, mert ez az embernek fő dolga. Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó akár gonosz legyen az.”

  Kedves Testvéreim, Barátaim, Miután hálát adtunk Istenünknek ezen új napért, melyre fel viradtunk, gondolkodjunk el a kötelességeinkről. Milyen kötelesség tudat él benned a fizikai munka tevékenység

mellett. Isten felelősséggel bízott meg a hozzánk legközelebb állókért. Csodálatos a Bibliában Egy szerecsen ember tőrténete aki az ókori Izráelben mint szolga szolgálta a Királyt a királyi udvarban. /Jer. 38. 7-13./ Az ország már jó ideje körül volt zárva a Babiloni seregtől az éhség a városban óriási volt, És Isten egyetlen prófétáját Jeremiást egy sárverembe dobták hogy végleg megszabaduljanak tőle, hogy ne közvetítse tovább számukra Isten üzenetét, mert ők egyedül is megvívhatnak a Káldeusokkal. Ezt diktálta büszkeségükben az emberi erő. De ott volt az udvarban Ebed Melek egy szerecsen ember. Egyedül az ő szíve esett meg a próféta sorsán,és cselekvésre szánta el magát. Figyeljük meg mit tesz egy idegen: Engedélyt kér a királytol…tud irányítani a mentési akcióban 30-embert…tudja mi kell a mentéshez,és még arra is gondja volt hogy míg a kötélen húzzák fel a prófétát

nehogy sérülést okozzon a kötél a prófétának,  régi ruhadarabokat bocsátott alá a verembe. Micsoda figyelmessége van egy kötelesség tudó embernek,akit bár nem Izráelita,de szive mennyei szeretettel van telve. Át tudta érezni Jézus szavait /Máté.5, 12./ „Amit akartok azért hogy az emberek ti veletek cselekedjenek,ti is úgy cselekedjetek azokkal,mert ez a törvény és a próféták.” Isten országában csak olyan emberek kerülhetnek,akik Istennek ezen irgalmasságra tanító utasításait betartották. Nem parancsbol,mert életelvükké vált a segítő szándék úgy mint Ebed Melek testvérünknek.

   Olyan közelnek hisszük Jézus eljövetelét a jelek szerint,hogy a következő történetnek akár átélői is lehetünk. Amerikában történt STANFORDBAN, hogy birósági tárgyalás folyt egy ügyben,egy közismert bíró vezetésével, ÁBRAHÁM DAWENPORT vezetésével. 1780 május 19-ét irtak azon a napon. Ez a dátum közismert a történelemből hogy addig soha nem tapasztalt sötétség borult Amerikára ezen a napon. Az amiről Jézus jövendölt Máté 24,29-ben. „Mindjárt ama napok nyomorúságai után,a nap elsötétedik, a hold nem fénylik,és a csillagok az égröl lehullanak,és az egek erősségei megrendülnek.”

Az emberek között pánik tört ki,az emberek menekültek otthonaikba,nem tudván mi történik.

   Az említett bírósági tárgyaláson az esküdtek követelték a bírótol a tárgyalás megszakítását. Hátha igaz hogy most jön el Jézus dicsőségesen a földre mint ahogy megigérte. A biró felált és ünnepélyesen kijelentette. Uraim lehet hogy igazuk van,hogy ma lehet az utolsó napunk,amikor meg kell állnunk mindannyiunknak a nagy Bíró előtt.De én nem akarok gyáva és hitetlen lenni, és azt akarom,hogy a Föbíró amikor eljön engem a helyemen találjon,ahová engem állított. Hogy azt mondhassam neki: Uram én teljesítettem a kötelességemet. Most a tiéd a szó! S most Uraim hozzannak be gyergyákat és a tárgyalást folytatjuk.

   Ime egy híres ember, aki tudta kiben hitt,és biró létére tudta hogy van Föbíró is fölötte,akinek számadással tartozik s kész volt a Főbíró elé állni,s jelszava ez volt: TALÁLJON AZ ÚR A HELYEMEN AHOVÁ ÁLLÍTOTT.  Drága Barátom,Testvérem, téged a Föbíró a helyeden találna,ha ilyen váratlan esemény köszöntene be mint 1780.5. 19-én? Jézus ma még mindenkinek kegyelmet kínál. Ő azt akarja hogy az a nap, a vele való találkozás napja, örömnap legyen számunkra. Hogy mondhassa: „Jól vagyon jó és hű szolgám, a kevesen hű voltál,sokra bízlak ezután,menj be a te Uradnak örömébe.” /Mát.25, 21./