Jézus mondja: "Ti barátaim vagytok..."   (Ján.15,14.)

Jézus szavaival kapcsolatban első feladatunk végiggondolni, hogy emberi síkon mit is jelent nekünk a „barátság”.

Idézzük magunk elé annak az embernek az arcát, akit barátunknak tartunk! Hogyan lettünk egymás barátaivá? Mit jelent számunkra az ő barátsága? Miért más ő, mint a többi ember? Mit vagyunk képesek megtenni egymásért? Biztosan nagyon sok közös élmény jut eszünkbe, amik a barátunkkal összekötnek bennünket.

Most pedig idézzük magunk elé Jézus arcát! Képzeljük el, hogy most besétál ide, mosolyogva szemünkbe néz, s azt mondja: ti a barátaim vagytok. Hogyan fogadjuk ezt? Mit jelent nekünk ez a szó Jézus szájából?

Ugye, milyen furcsa? Emberi viszonylatban konkrét példákat tudunk hozni a barátságra, de Istennel kapcsolatban sokkal nehezebb elképzelni a baráti kapcsolatot. Hogyan lehet Isten barátjának lenni? Mit jelent ez? Hogyan érti vajon Jézus a barátságot? Mi van a szava mögött?

Jézus a mai Ige üzenete szerint ezzel a megszólítással fordul hozzánk: „Barátaim vagytok.” Bontsuk ki az Ige alapján üzenetének tartalmát!

Segítségünkre lesz ebben egy bibliai példa. Volt ugyanis egy ószövetségi ember, akit „Isten barátja”-ként emlegettek: Ábrahám. Egyik ézsaiási próféciában pl. maga Isten hivatkozik rá így: „barátom, Ábrahám…” (Ézs 41,8). Az újszövetségben Jakab apostol is tud a kitüntető címről. Ábrahám hitéről így ír: „Ábrahám hitt az Úrnak, és Isten barátjának neveztetett” (Jak 2,23).

Különleges dolog ez, hiszen ő volt az egyetlen! Sem Mózest, sem Dávidot, sem a többi „nagyot”, csakis Ábrahámot említi így a Szentírás, hogy „Isten barátja”!

Vajon mit jelentett Ábrahám felől nézve Isten barátjának lenni? Hogyan lett ő Isten barátja? Történetét ismerve nyugodtan mondhatjuk: csakis Istenbe kapaszkodó hite, és rendíthetetlen hűsége miatt!

Amikor Isten megszólította őt Mezopotámiában, és arra kérte, menjen Kánaán földjére, ő elindult. Teljes bizalommal ráhagyatkozott Istenre. Nem akadékoskodott, nem keresett kifogásokat, nem mondta, hogy köszöni szépen, de jó neki ez a megszokott hely, hanem elindult az ismeretlen cél felé. Biztos volt abban, hogy Isten nem megvezetni, hanem megajándékozni akarja őt. Szerintem az a bizonyos barátság ekkor fogant. A teljes bizalomban Isten iránt.

Aztán később új hazájában Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, ő pedig hűséggel megmaradt abban mindvégig. A legsúlyosabb próbáiban is töretlen maradt hűsége. A szövetségkötés Isten barátságának megpecsételése. Isten pedig soha nem hagyta cserben barátját, védelmezte, áldásaival gazdagította!

Csakhogy azt se felejtsük el, hogy abban szövetségben nem Ábrahám egyedül, hanem utódai is benne vannak! Isten ígérete Ábrahám leszármazottaira, Isten népére vonatkozott! Isten szereti barátját, Ábrahámot, és szereti barátait, választottjait, az Ő népét! Hát innen fogjuk jól érteni Jézus szavait, aki Isten barátságát megerősíti tanítványai irányában! Itt folytatódik Isten szeretet-szövetsége.

A legfontosabb motívumok, amiket Ábrahámról elmondtunk, most Jézus szavaiban ismétlődnek! Hiszen Jézus is szövetségről beszél tanítványainak, mégpedig különleges szövetségről! Arról, hogy Ő az életét adja a barátaiért, a barátai pedig életadó kapcsolatban maradhatnak vele, s így gyümölcstermő élettel dicsőíthetik Istent!

„Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok” – mondja Jézus. Vigyázzunk, hogy a végét ne értsük félre, Jézus itt nem a Törvényről és előírásokról beszél, hanem a szeretet parancsáról!

A „barátok közösségében”, vagyis Jézus szerettei között, az Ő gyülekezetében ez az egyetlen parancs. Maradjatok meg az én szeretetemben! Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket! Nincs nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.

A szeretet parancsa Jézus barátjának egyetlen törvénye. Ez foglal magába minden mást. Eszünkbe juthat Ágoston egyházatya etikai útmutatása: „Szeress – és tégy, amit akarsz!”

A kiválasztottság is megjelenik Jézus szavaiban: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy gyümölcsöt teremjetek, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.”

Hát ezt jelenti Jézus barátsága! Amikor Ő barátainak nevez minket, akkor egy élettel teli, gyümölcstermő kapcsolatot kínál nekünk!

Egyetlen kérdés maradt még hátra: Vajon hogyan képzeljük el mindezt a gyakorlatban? Hogyan valósulhat meg ez az életünk, a mindennapjaink forgatagában? Szoktuk mondani: Bajban ismerhető meg az igazi barát. Mit jelent hát Jézus barátsága, amikor növekednek a terheink, amikor félelmek törnek ránk, amikor egyedül hagynak minket a társaink?

Én úgy képzelem el, hogy Jézus barátsága valami megnyugtató közelséget jelent. Biztonságot ad. Ugyanolyan megfogható és érezhető közelségbe tud jönni, ahogyan egy emberi barát esetében átélhetjük. Gyakran éppen embereken, barátokon keresztül lép közel hozzánk. Mégis az Ő barátsága sokkal több az emberi barátságnál!

Ő olyan hatalom, erő, aki bárhol és bármikor elérhető, nincsen kapcsolati akadály előtte! Jézus a Szentlélek által vesz körül minket. Pontosabban a Lélek az a „közeg”, amiben az egész életünk zajlik, nincs a világnak olyan pontja, sem életünknek olyan mélypontja, ahol ebből az erőtérből kieshetnénk. Az Ő erejét bármikor érezhetjük, ha mi azt hittel fogadjuk, ha rákapcsolódunk az Ő „adására”.

Emberi barátságok véget érhetnek. Előfordulhat, hogy nagyon félreismerünk valakit, érhetnek csalódások. A hozzánk közelállók, a barátaink mindig mélyebben tudnak sérüléseket okozni, hiszen sokkal többet tudnak rólunk másoknál.

Jézus barátsága azonban nem ilyen. Nem is lehet ilyen, hiszen Ő életével pecsételte meg ezt a barátságot.

„Ti barátaim vagytok.” Fogadjuk el Tőle teljes bizalommal, amikor így szólít meg bennünket! Engedjük, hogy ennek derűje és belső nyugalma szétáradjon bennünk, és adjunk hálát ezért az éltető kapcsolatért!