A kegyelem idő el száll nem sokára, egy kedves testvérnek volt erről egy álma.

Egy szép fehér vonat szálott le a földre,óriási tömeg vonult fel körülötte.

Olyan volt amilyet még senki sem látott,hallatszot,hogy egy hang hatalmasat kiáltott.

Dobjatok el mindent,mi kezetekben van,szálljatok fel gyorsan ,mert csak 3 perc van.

Voltak többen akik a terhet eldobva,felszáltak örömmel a fehér vonatra.

Újból kiált a hang ,még 2 perc van hátra,száljatok be ki akar a terhét elhányva.

Újból száltak fel rá ,de már kevesebben,sajnálták a poggyászt ami volt kezükben.

Harmadszor is szólt szinte menydörögve,egy perc van indulunk aki akar száljon be!

Itt még csak akadtak akik még felszáltak,nehéz volt eldobni a nehéz málhákat.

Ekkor nagyot csattant az ajtó bezárult,óriási zúgással a vonat megindult.

Vissza ahonnan jött az égi hazában,hol az utasokat drága otthon várja.

A többi ott maradt akkor kaptak észben,hányták el a terhet futottak az éjben.

Kiáltva ordítva ,jaj mi is beszálunk,Könnyelműek voltunk,jaj mindent megbántunk.

Csak még egy fél percet álljon meg a vonat,de az óriási robajjal csak haladt.

Egy szó zúgott vissza majd nem 2000 éve,várok reátok most már vége.

Annyiszor szólt az úr annyiszor hallottátok,a drága kegyelmet önként eldobtátok.

Eddig volt az álom,de magas a súja,még ma előttünk áll az üdvösség útja.

Hív az úrnak szava,dobjuk el a terhet,ami nemengedi fel szállni a lelket.

Az úr Jézus el jön ezt mindenki érzi,vár a fehér vonat,de sok ember nem nézi.

Mért nem szálltok fel kiált Jézus,kevés idő és az ajtó bezárul.

Köztetek leszek,hogy ezt itt elmondjam,hogy a nagy felszállast én is tolmácsoljam.

Hogy az ige mellett én is síkra szálljak,bizonyság tevő ként Jézus mellé álljak.

Mert az idő közel nemardjon itten senki,könnyelműségből aki vágyik menni.

A fehér vonattal az örök hazában,mert a kegyelmi időből és az üdvösségből

Ki gyorsan nem száll fel az mind ki lesz zárva.